Déva
Déva az áldozat ellenére is csak omlik, súlyos kövek gördülnek elő, mint belek, a falaiból.
Déva szebb napokat sosem látott rombolygó, gyűrűire feszítve az ország darabkái.
Mert hosszúak az évek mikor csorognak egyre lefelé a szürkületi gyümölcsérés országában,
és nem előre folynak de csorognak le a földbe a lágy mag felé.
Egy folytonos nyomasztásra épülő politikai elmélet.
Négy lépésre vagyunk a gladiátorjátékoktól hátha
ismét divatba jönnek
azt hiszem béresek
véresre vakart
csuklói vagyunk
és nem tudok Másra gondolni csak hogy
hány sötét oldala van egy kockának
benne vagyok a sötét kockán túl romjaidban
DÉVA
te is az enyéimben és felsejlik
DÉVA
evégett kifordulnak
különféle múltak
a talaj fémkorlát-ízéből
öblítik le a népet
minden szürkület előtt
Szöges hordót gurítunk a Gellértről
gyümölcséréskor azt
képzelünk belé akit csak akarunk
rengeteg
szeg
sebet nyit
Az is lehet, hogy ilyennek kell lennünk, kevésnek, kívülállónak, fekete-seggűnek, az is lehet, hogy szükségszerűen tévednünk kell és elvéteni a legfontosabb lépéseket, hogy botladozó áldozatunk legyen a felajánlás.
Itt terjed szájba meg érbe
az infláció előtti utolsó szál kék Danubia Mood
végén a parázsló pont amivel kicsinálni
remélném a hazatért úrbéri viszonyt
hogy
tudna az
sisteregni
Mert amikor már tényleg minden a feje tetejére állt,
akkor érik be.
Déva vára elrugaszkodik a sziklától és tótágast áll
a levegőben.
A hely szellemei többnyire meghülyülnek és
orra esnek.
Mozgolódik a legmerészebb vetés
késve
és gyengén.
Lassú, névtelen
1
hirtelen tizenöt ügyvezető leborul
Aton a sziromtenyerű nap oltára
előtt egy vézna építész egyetlen
házának hetedik emeletén
unott fehérek izzadnak és nincsenek
a metrón látomásaik fanyelű bicskát
a sötét földből nem fordítottak ki
soha de olykor lángra kapnak
elrontott kifőzdei rendelés
az innen kinövő éjjelekből
sűrített tervek összeálló teste
és katonák asztalán végzi
fehér márványoszlopok az atlanti
világ horgai himlősen kapaszkodnak
a földbe és cukros vértől szennyesek
mikor a nyári fényt visszaverik
2
Formátlan trón a kiszaggatott
üvegacél-bordák napsütötte
tetőterén. Finom, szemcsés,
cinóber por lengi körül,
álmos patkányhúgy csörgedez.
A pünkösdi búcsú szellemarcait
csak most kezdik felölteni
a kertvárosi húszévesek.
Fölgyulladunk, nem szeret
a napkorong, csak legyen bármi.
Mi már a jó helyre nem jutunk el,
de minden lesz;
izzadj, barát: ebédelj meg,
lélegezz.
Piros Danubia Mood
Piszkál a fegyvernyugvás ténye és hangulata,
és benne a saját részek látható szerepe, és
a csillogó dumák halkulása és elhülyülése,
szürkülése fényes blabláknak –
Amikor a düh a hetedik házban van és az ember
a Mars fülébe leheli minden nyűgje kiáltványát
Egy tyúk már lerakta a tojást, benne kedvvel és győzni
tudással, akárhol lehet és bármelyik hülye a homlokához
vághatja és még csak tudni se fogunk róla hogy loccsan
Álmomban biztonsági őr vagyok egy plázában, ürülő maradványa,
egyre kihaltabb, annak az utópiának, amit a Blokk helyére álmodott
a világrendszer
nem sokkal születésem előtt.
„Minden a stex meg a szex meg a rassz”
Nagy Károly koronája férgektől hemzseg
mégis fejükre teszik alligátor-fogú miniszterek
–
Társadalmi bénulást piálunk a Hungárián
démoni buszok dübörögnek mellettünk
–
Ötszáz féle kólát kapni a boltban
lakatot raktak kedvenc kertemre
–
A jelen egyetlen előnye hogy belőle nincs kiút
egyetlen hátránya az hogy tarthatatlan
–
Vereksző vaddisznók szónokolnak
az országház rángó bíbor picsáján
–
Mandátum-majré géppuska-feszület
öld és égesd és bomlaszd