Aknakabar

Csodálkozol és nem tudod, tényleg hallod-e a csengőket, vagy csak a vasas miazma és a levegő íze csavarja a fejed.

Csodálkozol és nem hiszed, hogy a régi híd még mindig áll, pedig már 197 éve meg kellett volna, hogy egye a rozsda meg a krumplibogár.

A bozótból hallod az üvöltést, mikor odanézel, csak ártalmatlan siklók vannak a sárban, de akkor kik dühöngenek, és melyik oldalon állnak.

Viszket az oldalad, de nem jobban, mint a víz alján a folyami rákok és a talaj.

Hogy a friss szellőt, vagy a döglött halak szagát érezzük, naponta változik, tőlünk függ, mert mindkettő ott van a szférákban – szellemek fényörvénye, macskakő, lila hányás a rózsaszín délutánban, érzed az érzékek sokasodását, várjuk meg mi lesz belőle, felfokozott pillantás, szétmálló fókusz, várjuk, hogy a történelem szürke redőnye felemelkedjen –

 

Rablóbárók, hadifelhők

 

Harcászati algoritmusok

fejlenek ki a pénztó fenekén,

kémkedés szivárog a szelekből,

 

Milliárdosok a hegyen.

Mennek az űrbe, nézik

a világgazdaságot.

 

az ember még paranoiás lesz.

 

Raktárerdők, adatmezők

tájra telepítése, művelésük

és járadék és uralom minden becsével,

 

A felhőkarcolók egyre magasabbak.

Egyszer elérik és kikapcsolják

a napot.

 

de csak amíg a profitráta engedi.

 

Áruvá mángorolt fejünkben

a tőke gyémánt kampói,

mélyre bújik a gerillaösztön,

 

Csurig a templomjacht.

Jósolt süllyedés rezgeti

a tengerszagot.

 

 

 

Ehun

 

Innen jön a törés

kenyércafatok szanaszét

szívós fűfajta

csomói közt nemes giliszták

tömlői termelik a közelmúltat

 

Ide zuhannak alá

olajzöld helikopterei

a burzsuj izomzatnak

amiről hiszik, hogy nem ereszthet,

azért gyűlnek a roncsolt rotorok

 

Szomszédos domboldalon

kisgazdapártok szeme villog.

 

Előre nem jegyzett pillanatokban

innét szabadul szoborrobbantás-

fesztiválok mély népi ötlete

rá a nagybirtokra és

tompult rabagyakra

 

Körüllevő kisvárosok tömve

kereszténydemokrata vadászokkal.

 

Ide folyók és csermelyek hordják

darutollak sapkáit és makulátlan

nyakkendők kívánalmait

 

A járáson túl fasiszta bűnkultuszok

vásárolnak présházat.

 

Itt kitermelésre készen bukkan felszínre

a gyülemlett ellenállás.

 

Barna ing és barna könyv a forgószélben.

 

(a babba-mária töredék)

 

régi észlelést ébresztget

a közös hátfájás

levegőben terjedő meséje

fülbemászó vacsorázik

izzik a talajnővér

halkan csörög az agytelefon

 

át évezredek civilizált

sima csöndjén

 

babba mária és

a pénzintézet királydíszei

alámerülnek a zöld folyóban

halak és hínárok élcsapata

felügyeli ereszkedésük

 

(béresek csuklóját)

 

a béresek csuklóját

kenderkötéllel

kötözik pesten

sanghaiban

a nyugati parton

esőszaggal kötözik

 

a juhászok megdühödnek

respublika haragszik

és a föld

mert országunkban

ellenségei vannak

 

Scott Joplin és Hungária

 

Reggel nyolc ötvenegykor

a Tűzliliom parkból a padok

ismeretlen helyre mentek,

és bár eső nem lett belőle,

a sűrű levegő piros nyomot

hagyott a föld bőrén.

 

Nyúlós nyolc ötvenkettő,

cseppekben hull egy-két

csirkecsont, juharlevelek,

és ahogy földet érnek,

fölszúródnak az időnyársra;

szaggatott ritmusok.

 

Nyolc-e még az ötvenhárom,

amikor a szerencsétlen tuja

ágai közül sebzett ujjak

visszatartott erejével

zongora öltöget nyelvet,

a park lassan forogni kezd.

 

Ronda kövön ötvennégykor

Hungária táncol, ahogy kereng,

fekete hajában ezüst korong

üvölt és csilingel, arcára

feketén felkarcolva:

nulla crux. Nulla corona.

 

 

Ötvenöt és Hungária kereng,

sebzett lábán zöld szoknyája,

redői közt sosem volt bőségű

falusi mulatság jelenete,

mocsárbüszkeség, szaggatott

üvegszilánk-életek.

 

Ötvenhat perc, dacos

csirkecsont a tűzliliomban,

ünnepelt kőbányai végjegyzet.

Hungária kezei kaszák,

ludak és egerek,

forog a juharlevél-rag.

 

 

Dűlők

 

I. Szürkefordulás

 

A templomtorony óráját régen leszedték,

a talaj műszerfala megzavarodik, a vakolat

nem omlik, csak mászik le a fűbe, lassabban

és nagyobb csendben, mint ahogy az utcák

szívverése zajlik. Lila orgona-nehézkedéssel

járul elő a levegő súlya; valahogy az egyenes

lépés most nincs. Lábnyomok görbe utakat

raknak a szürke porba, menni: minek, menni:

merre, térülj.

Fordulj; és a tekintetek szúrása elhal, helyette

piszkosfehér pásztázó nézések, az egyenes

lépés hiánya. Állandó szürkefordulás. Ami

innen párolog, szaga is alig lesz, ami

innen párolog: körök a függésben.

 

II. … Bekeríti a várost

 

Hiába a felnégyelt orgonaillatok,

a fenyőkre már nem néző ablak,

vakolat a fűben és görbék

és a gyenge piszkosfehér: ami kell, most

is megvan, mert kelleni fog.

A zöld és a cinóber, mikor a sarló előkerül

a hetvenedik talajréteg nagygyűléséről,

feltöri a fénytelen rendet,

a címkéket vadak bőrének tapintása váltja,

a ludak felfedik a félhomály ösvényét,

és a szakadó kör jegyét hordó kés

szeli fel a kényes városi geometriát.

 

Barrakuda

 

itt ott itt ott

tűnik a szörny

kipp kopp kipp kopp

 

vádol a cipők használódása

búzát és irdatlan háborút

kipp kopp

vízbe fojtott csövek karnisok

rezeg a bicskák nyílása

 

kötél a vállán

annak aki kopog

festett ajtók sáríz párolgása

itt ott itt ott

 

kis puttók: folytatunk belső-

külső hadviselést

vádol aki valamiért látja

 

kipp kopp kipp kopp

párolgó cipők a sárban

irdatlan lengése a búzának

itt ott itt ott

víz felszínén döglött szörny és

a testéből kiálló fanyelű bicskák

Oldal: 1. kalpa (aknakabar)
desszertszabotázs - © 2008 - 2025 - desszertszabotazs.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat